Menu

Bolognai folyamat

A bolognai-folyamat  célja az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) létrehozása. Ezt a célt elsősorban a tudományos fokozatok, ill. tanulmányi szakok összehangolásával szeretné megvalósítani. Ennek részét képezi az egyes egyetemek által nyújtott szakok minőségének a megőrzése.

Az Európai Felsőoktatási Térség kialakulása

1998. májusában a párizsi Sorbonne Egyetem 700 éves évfordulóján a francia, német, olasz és brit miniszterek aláírtak egy az európai felsőoktatási rendszer összehangolásáról szóló közös nyilatkozatot, az ún. Sorbonne Nyilatkozatot. A nyilatkozatban az adott országok miniszterei lefektették azokat a konkrét célokat, melyek teljesen megváltoztatták a felsőoktatási rendszereket.

Megegyeztek, hogy létrehoznak egy nyitott európai felsőoktatási térséget, amely rendszer alapját strukturális programok alkotják. Emellett a Nyilatkozat kiemeli a tanulmányok első ciklusát, amely elengedhetetlen a rendszer működéséhez: „Az alapképzésben szerzett titulusok nemzetközi elismerése nagyon fontos a rendszer sikerességéhez, melynek célja, hogy a felsőoktatási rendszert mindenki számára elérhetővé tegyük”. A Nyilatkozat ezenkívül megfogalmazza, hogy szükséges létrehozni egy olyan intézményt, amely képes megfelelő választ adni az egész életen át tartó tanulási program követelményeire és szükségleteire, mivel ez manapság egyre több embert érint. Emellett kulcsfontosságú a diákok és főiskolai tanárok mobilitása, amely elengedhetetlen részét képezi az európai integrációnak. Ezért a francia, német, olasz és brit oktatásügyi miniszterek deklarálták azt az elképzelést, miszerint a diákok a tanulmányaik folyamán legalább egy szemesztert külföldi főiskolán töltenének el, miközben a hazai intézmény a tanulmányi rendszer részeként fogadná el ezt a szemesztert.

A Sorbonne Nyilatkozat hatalmas visszhangot keltett. 1999. júniusában 31 az oktatásügyért felelős miniszter találkozott Bologna-ban, ahol aláírták a Bolognai Nyilatkozatot, melynek lényege, hogy 2010-ig létrehozzák az Európai Felsőoktatási Térséget (EFT). Az európai országoknak így lehetőségük nyílik arra, hogy kihasználják az egyes tanulmányi rendszerek egyediségét, és létrehozzanak egy közös európai rendszert. Az új rendszer fő vonásai a következők:

- három átlátható és összehasonlítható fokozat létrehozása a felsőoktatási rendszerben:– alap-, közép- és doktori képzés;
- az alapképzés időtartama nem lesz rövidebb, mint három év, és elvégzése után a végzős diák főiskolai diplomát kap;
- egy kreditrendszer kialakítása, mely támogatja a hallgatói mobilitást és felhasználható más rendszerekben is, pl. az egész életen át tartó tanulásban; 
- a minőségbiztosítás területén összehasonlítható kritériumokon és módszereken alapuló európai együttműködés kialakításának támogatása és a felsőoktatás szükséges európai vonatkozásainak támogatása.

Az így kialakított rendszer megfelelne az európai hagyományoknak és szükségleteknek, vonzó lenne a diákok számára és megerősíthetné az oktatási rendszer attraktivitását és konkurenciaképességét, valamint a végzős diákok konkurenciaképességét a munkaerőpiacon – nemzeti, európai és globális szinten. A miniszterek úgy döntöttek, hogy ez a folyamat, amely a legnagyobb európai reform a 70-es évek óta, igényli az állandó támogatást, ezért kétévente találkozni fognak valamelyik alapító országban. 

A harmadik mérföldkő a Prágai Konferencia volt 2001. májusában. Ezen a találkozón létrehoztak egy platformot, mely teret nyitott a felsőoktatási intézmények és miniszterek közti párbeszédnek, mert a reformok sikeressége függ a főiskolák aktív részvételétől- beleértve a diákokat is. A Prágai Nyilatkozat, melynek címe „Úton az Európai Felsőoktatási Térséghez” a 2001 – 2003-as évekre a következő célokat fogalmazza meg: minőségbiztosítás; együttműködés az okiratok és a kreditek felhasználásánál (ECTS), egész életen át tartó tanulás és a rendszer átjárhatósága nemzeti és európai szinten egyaránt. A miniszterek elismerték, hogy az EFT létrehozásának alapfeltétele az európai egyetemek minőségének javítása. Mindemellett megfogalmazták azt a gondolatot is, miszerint a felsőoktatás most és a jövőben is a közérdeket szolgálja, ezért mindannyian felelősséggel tartozunk iránta. Egyben felkérték a társadalmat egy megbeszélésre, amelyben a résztvevők megtárgyalják az EFT szociális dimenzióját is, különös tekintettel az akadályokra, melyek megakadályozzák a mobilitást és a bolognai-folyamat fejlődését. Mérföldkőnek számít az is, hogy a Prágai Konferencia elismerte a diákok fontos szerepét, ill. az ő aktív részvételük fontosságát. A miniszterek lejegyezték, hogy a hallgatóknak részt kell venniük az oktatási rendszer kialakításában, és befolyásolniuk kell azt. 

Az implementációhoz közelítő első lépés a Berlini Konferencia volt 2003. szeptemberében. A Berlini Nyilatkozatban a miniszterek hangsúlyozták, hogy a bolognai-folyamat megvalósításához szükség van minden - idáig lefektetett - célra, azonban kiemelték azt a három célt, melyek megvalósítása elsőbbséget élvez 2003 – 2005 között. Ezek a célok – melyeket már Prágában is definiáltak – alkotják a reform „alapköveit”: minőségbiztosítás; az alap- és mesterképzés bevezetése a tradicionális „hosszú programok” helyett; valamint az oktatás (egészének és egyes részeinek) könnyebb elismertetése- beleértve az ezek elfogadásról szóló Lisszaboni egyezség ratifikálását is. 2005-től minden végzős diák automatikusan és ingyen egy Mellékletet kap a diplomájához, amelyet idegen nyelven adnak ki. Itt figyelhetjük meg leginkább, hogy Berlinben valós megállapodás született – a felsőoktatási intézmények már aktívan szeretnék tervezni és befolyásolni a bolognai-folyamatot, ill. annak építését. Egyértelműen alátámasztották a tudomány és a kutatás összehangolását. Továbbá a kétszintű oktatást kiterjesztették – a 3. szintet a doktorandusi képzések alkotják. Európai szinten a miniszterek minden résztvevőt felkértek, hogy készítsenek „leltárt” a fent említett pontokról, valamint hogy dolgozzanak ki egy metodológiátés olyan minőségbiztosítási kritériumokat, melyeket minden európai ország el tud fogadni. 

Az ötödik konferenciára 2005. májusában került sor a norvég Bergenben. A folyamathoz új tagok csatlakoztak (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna), így a bolognai-folyamatban már 45 ország vett részt az Európai Kulturális Egyezmény 48 tagja közül. A miniszterek ezen a kongresszuson nem bővítették ki a bolognai-folyamatot, azonban kihangsúlyozták az implementáció fontosságát (diplomák rendszere; minőségbiztosítás; diplomák és tantervek elismertetése; a képesítésről szóló nemzeti tervek megvalósítása; egységes diplomák kiállítása és elismertetése – beleértve a doktorandusi képesítést is; lehetőségek a flexibilis karrierépítésben – beleértve az előző végzettség elismerését). Emellett a folyamat szociális dimenziójával is foglalkoztak, valamint az Európa (Európai Felsőoktatási Térség) és a világ többi része (a bolognai-folyamat külső rendszere) közti kapcsolattal. Nagyobb figyelmet szenteltek az egész életen áttartó tanulásnak – beleértve a már előzőleg elvégzett tanulmányokat. A nyilatkozat továbbá kiemelte a tudomány és a kutatás összehangolását a doktorandusi ciklussal. 

A 2007. májusában tartott londoni ülésen a bolognai-folyamat 46. tagállama Montenegró lett. A kongresszuson ezen kívül részt vettek az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az UNESCA, az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA), az Európai Minőségbiztosítási Szövetség (ENQA), az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége (EURASHE), az Európai Diákok Uniója (ESIB), az Európai Munkaadók Uniója (UNICE/Business Europe) és az Európai Szakszervezetek Uniója (Education International) képviselői is. A jelentésből kiderül, hogy a nyolc év alatt az európai országok hatalmas fejlődésen mentek keresztül, azonban még sok munkára lesz szükség, amíg a bolognai-folyamat minden célját realizálni tudják (pl. a szociális igazság, az előzőleg elért tanulmányok elismerése, a kvalifikációk nemzeti szabályzatának átláthatósága). A fő európai célok továbbra is a háromszintű felsőoktatási rendszer, minőségbiztosítás és a kvalifikációk és tanulmányi programok részeinek összehangolása. A jelentésből továbbá kitűnik, hogy elengedhetetlen egy európai rendszer létrehozása, mely a felsőoktatás minőségét felügyelné. Ez logikus folytatása a bolognai-folyamat implementációjának. A prioritások továbbra is a mobilitás (2009-ben az egyes országok leadnak egy jelentést arról, mit tettek azért, hogy az akadályokat elhárítsák) és a folyamat szociális dimenziója.

Azon a konferencián, melyre 2009 áprilisában került sor Belgiumban, beszámoltak a bolognai-folyamat sikereiről, és meghatározták a felsőoktatási térség prioritásait az elkövetkezendő tíz évben. A konferencia után sor került az ún. Bolognai politikai fórumra, mely keretein belül 15 nem európai ország megvitatta az együttműködésről szóló lehetőségeket. 

Összefoglalás

A bolognai-folyamat leegyszerűsíti a felsőoktatási rendszert, ami – több más előny mellett – lehetővé teszi a könnyebb mozgást az egyetemek között, és lehetővé teszi, hogy a hallgatók egész Európa területén korlátlanul tanulhassanak. A felsőoktatási folyamat így nemcsak egységes és minőségi lesz egész Európában, hanem egységesíti a tanulmányok hosszát is. A felsőoktatási rendszert három részre osztották: alap-, mester- és doktori képzésre. A diplomák és fokozatok elismerése nemcsak az akadémiai közösségnek segít, hanem egyszersmind egyenlővé teszi a munkát kereső végzős diákokat.

Felsőoktatási képzés A szlovák fokozatok példái A nemzetközi fokozatok példái
Alapképzés Bc. BA
Mesterképzés Mgr., Ing. MA, MSc, MBA, MPhil, LL.M
Doktori képzés MUDr. MD.
Doktorandusi képzés PhD. PhD.

 

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani. A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához.